Akasztják a hóhért

« Vissza a Blog kezdőoldalára  |  Módosítás:  

Minden masszőr nagyon hangsúlyosan javasolja kedves vendégeinek a rendszeres masszázst. Az iskolában megtanuljuk, hogy mire is jó ez az egész. Részletesen elmagyarázzák, hogy mikor tilos masszírozni, és milyen helyzetekben kifejezetten javasolt. Aztán jó esetben, aki ilyesmit tanult el is kezdi csinálni. És rengeteg esettel találkozik. Napi szintű élménye lesz főképpen visszajáró vendégek esetében, hogy a rendszeres masszázsnak milyen áldásos hatásai vannak.

Tapasztalatom, hogy az emberek leginkább akkor indulnak el masszázsra, ha ég a ház. Régóta nagy fájdalmaik vannak, teli vannak problémával. Persze ez nem minden esetben igaz, néhányan megelőzésképpen jönnek. A craniosacralis kezelések miatt találkozom súlyos esetekkel is. Átlagos masszázsok során a masszőr nem találkozik a rák különböző formáival és stádiumaival, autoimmun betegségek egy részével, éber kómával, ritka genetikai betegségekkel, sajátos nevelési igényű gyerekekkel. Nekem olyan szerencsém van, hogy a finomérintés módszere alkalmazható szinte minden betegségben. A legnagyobb feladatnak azt látom, hogy az adott személy számára mindig a legmegfelelőbb módszereket, fogásokat tudjam elővenni.

Na de mi a helyzet a masszőrökkel?
Jó tudom ez nem annyira izgalmas téma, de hova járnak a masszőrök?A masszőriskolában mindig karban tartottuk egymást. A gyakorlások lehetőséget adtak, hogy észrevegyük mennyivel jobb a közèrzetünk a rendszeres masszázsok által.
Ezt akkor tudtuk meg, amikor már nem volt gyakorlat. Könnyen hozzá lehet àm szokni a jóhoz.
Aztán kínunkban gondoltuk ne csak gyakoroljunk, hanem lelkesen csináltunk cseremasszázsokat is. Ezzel egy baj volt. Nehéz volt az időpontokat igazán rendszeressé tenni. A sok elfoglaltságunk miatt számított, hogy nem lakunk egymáshoz közel, meg rájöttünk, hogy egy időpontban egyszerre csak egyikünk kaphat masszázst. A lényeg ebből soha nem lett igazán rendszeresség, legalábbis hosszútávon. Aztán minden elvette a figyelmem erről. Az eredmény az lett, hogyha továbbképzésre mentem akkor kaptam én is masszázst, ha éppen nem tanultam, akkor nem. Egyre hosszabbak voltak azok az időszakok, amikor egyre többet masszíroztam, viszont én magam nem kerülhettem forditott helyzetbe. Pedig az a masszőr nem tud figyelni a vendégére, akinek csorog a nyála arra, hogy inkább ő feküdne az asztalon. Na de a vendéget nem kérhetem meg, hogy bocs most nem lehetne, hogy én feküdjek? Te meg nyomkodnál?
Vagy létezik az önmasszázs...hát nem túl kényelmes. Lazítsam is el, érjem is el a saját hátamat? Nem az igazi. Néhány helyre legalább köpölyt fel tudok tenni magamnak, na de a hátam közepére még azt sem. Nem beszélve a kényeztetésről.

Szerencsére nem fáj semmim, meglepő módon a fizikai munka sem változtatott ezen, és az én meglehetősen koros “20 évességemből” adódóan sem következik a fájdalom. Mégis arra gondoltam milyen alapon papolok a vendégeimnek rendszerességről, ha pont én nem mutatok ebben példát? Megelőzés persze persze....
Elkezdtem tehát masszőrt keresni. Nagyszerű tanàraimhoz is jártam, amivel az volt a gond, hogy sosem a szomszéd utcában kezeltek. Ezért rendszer ebből sem lett. A környéken keresgéltem. De el tudjátok képzelni milyen, amikor egy masszőr keres masszőrt? Rettentő kritikusak vagyunk ám. Nem tudok nem arra figyelni, hogy szakmailag, vagy emberileg mi az, ami megfelelő számomra és mi nem.
Hiába a világ legprofibb szakembere, ha nem figyel rám. Hiába szuper masszázs, ha nincs megfelelő környezet, ami számomra leginkább a tisztaságot és a nyugalmat jelenti. Nem érdekel hány buddha van a kezelőben, ha avasolaj szagú a takaró, vagy még rosszabb esetben a masszőr személyesen mondjuk izzadságszagú. Vagy esetleg nagyon kedves mosolygós, de hát a masszázs az felejthető. Szóval nem vagyunk könnyű helyzetben. Remélem sajnáltok.

De nem adok le abból a nézetemből, hogy egy masszőrnek a másik masszőr nem ellensége, sőt még csak nem is konkurencia. Mindig az együttműködés lehetőségét keresem. Régóta tudom, hogy a barter nem működőképes módszer, vagy nagyon ritkán ebben a műfajban. Tehát mindenképpen csak akkor lesz ez nekem rendszeres, ha hajlandó vagyok ezért fizetni, és erre időt áldozni. De ez is mindhiába, ha ezen a világon nincs egy masszőr sem, aki a magas igényeimnek megfelelne.
Legyen közel, lehessen parkolni, mindig èrjen rá, amikor én, magas emberi minőségekkel rendelkezzen, legyen erős a jelenléte és a figyelme, és nem mellesleg a kezeivel azt csinálja, amit kell.

Arról kell beszámolnom, hogy 3 év alatt eljutottam odáig, hogy az online marketingben is magasan képzett masszőrtàrsam megtaláltam a közelben. Szóval azzal dicsekedhetek hogy végre példát tudok mutatni. Burjánné Selmeci Dóra tőlem 15 perc gyalogútra kezel. Eddig már 3x voltam. Első alkalom után 10 alkalmas másfél órás bérletet vettem. Furcsa volt egyszerre ennyi pénz elutalni egy ilyen dologra, ami az én személyes egészségem szolgálja. Nem szoktam ehhez hozzá. Nem vagyok erre szocializálva. Ezúton is köszönöm azoknak, akik ezt rendszeresen megteszik nálam, és bizalmat szavaznak nekem. Mert bérletet venni a bizalomról is szól. Elköteleződést jelent. Még akkor is, ha nálam nincs a bérleteknek lejárati idejük. De az elhatározás benne van, hogy teszünk önmagunkért, ráadásul rendszeresen. Ehhez az kell, hogy a naptárunkba bele merjük rakni saját magunkat is. Ne sajnáljuk rá az időt. Az a tapasztalatom, hogy a segítői szakmákban erről megfeledkezünk. Aztán, amikor már erős fájdalmaink vannak és elég szarul vagyunk ahhoz, hogy kényszerben legyünk, akkor esetleg elindulunk ebbe az irányba.
A heti rendszerességre szavaznék szívem szerint, de jelenleg a kétheti rendszerességet tudom megoldani.
Na de milyen hatásokat tapasztaltam már 3 alkalom után?
Az állómunka miatt, azért néha fátadtnak érzem a lábam. Ez az érzet 60-70 százalékkal csökkent, bár nem volt nagyon zavaró, de érezhető a terhelés azèrt.
Néha túlerőltetem a jobb vállam, és a lapockám, karom sem csomómentes. Olykor feltűnt, hogy picit vagy nagyon zsibbad a jobb karom. Ez a tünet azóta gyakorlatilag megszünt. Pedig csak 3 alkalom volt.
Azt hisszük, hogy a masszázs csak fizikai dolog. De nagyon tévedünk. Minden masszázs után más érzelmi hullámokat éltem át. Hol szerettem volna azonnal elaludni utána és pihenni, volt hogy érzékennyé váltam, de előfordult, hogy felpörögtem. Az első alkalommal fájt a legjobban néhány helyen. A másodiknál kevésbé, harmadiknál még kevésbè. A függés garantált. Amikor látom, hogy jön az énidőm, az én masszázsom előre örülök. A lelkesedésem többszörösen fenntartja az általam adott masszázsokért, a saját hivatásomért is. Hiszen szó szerint a saját bőrömön tapasztalom meg rendszeresen. Akkor ezek szerint tényleg van értelme annak, amit naponta csinálok? Nagyon fontosnak tarom az egyensúlyt. Ha egy kezelő napi 12 órában dolgozik hosszútavon garantáltan ki fog égni egészen hamar. Nem lehet minőséget tartani a kezelésekben, ha mi magunk nyomorultul vagyunk.
Természetesen fontos a rendszeres mozgás is. Meg még ezer dolog ahhoz, hogy a minőséget tartani tudjuk. Minden esetre továbbra is ismételgetem magamban a jelmondatom miszerint: minden masszőrnek kell egy masszőr.

Köszönöm Dóra!

 

Kapcsolat



© 2017 Gellérfi Ágnes - Gellérfi masszázs